itt az idő visszakanyarodni keletről, bár bevallom, lelkem egy része ott ragadt. mindig boldog nosztalgiával olvasom vissza az ott írt naplót és bátrabban tekintek a jövőbe, hiszen tudom, hogy fejlődhetek, képes vagyok a fizikai javulásra.

2011 februárjában azonban több, más vonatkozású esemény is kezdetét vette. a bűvös határidő február 15 volt, amikorra is be kellett adni a felsőoktatásba szóló felvételit – és az érettségire való jelentkezést.

bár addigra már negyedéves végzős voltam a pénzügyi és számviteli főiskolán, már másodévtől úgy éreztem, hogy nem tudnék abban a szakmában teljes odaadással dolgozni, viszont fölöslegessé sem szeretném tenni azt a sok energiát, amit beletettem. így arra gondoltam, hogy ha elvégeztem a számvitelit, tovább fogok tanulni japán szakon. még másfél évig dédelgettem ezt az álmot, kaptam közben hideget-meleget, de nem hagytam magam. ki kellett tartanom mellette, hiszen ez volt az egyik legnagyobb vágyam. aztán eljött a 2011 és ezzel a cselekvés ideje.

mivel az eltelt négy év alatt változott a felvételi pontrendszer (egyébként azóta újra módosítottak rajta), tudtam, hogy ha az előző  eredményeimet nézik, akkor nem fogok bejutni. így amikor beadtam a felvételit, elmentem a volt középiskolámba is, ahol az igazgatónő és matematika tanárnőm segítségével jelentkeztem emelt szintű történelem érettségire. mindeközben felkerestem a pannon nyelvvizsgaközpontot, ahol a májusi középfokú német szóbeli nyelvvizsgát céloztam meg.

így, a számvitelin az utolsó vizsgaidőszakomat felturbóztam picit. kezdtem a német szóbelivel, folytattam pár főiskolás vizsgával, amikor eljutottam a logisztika vizsgáig, onnantól volt hat napom felkészülni történelemből. a kidolgozott tételekért mai napig hálás vagyok egyik barátom testvérének, nélküle esélyem nem lett volna. végül kihúztam a második világháború hatását hazánkra valamint athén és spárta összehasonlítását, az összesített eredmény 88% lett. (betegségem miatt nehezen és lassan írok, ezért írásbeli helyett is tételt húztam.) erre rá öt napra folytatódott a vizsgaidőszak a könyvvizsgálat alapjaival.

féltem, hogy a nyelvvizsgám nem lesz meg, de nagyon baráti volt a hallás utáni szövegértés, nagyon örültem neki. igaz, a vizsgaidőszak végre teljesen ki voltam purcanva, de megérte, mert feltornásztam 444-re a pontjaim számát.

úgy gondoltam, hogy ha felvesznek japánra, akkor számvitelin passzívra rakom magam egy évre, hogy japánt is minél tovább államilag finanszírozott hallgatóként tudjam csinálni, ha nem vesznek fel, akkor meg lediplomázom.

szerencsére felvettek, bőven felülmúltam a határt, és már lassan másfél éve nyúzom a japán nyelvet. fantasztikus. imádom!

viszont letelt az egy év passzív, így ez a vizsgaidőszakom is duplán izgalmas lesz, megspékelve egy szakdolgozat leadási határidővel, államvizsgával és szakdolgozat védéssel…

ennyi voltam mára, megyek és átnézem a holnapi japán zh anyagát.

minden jót,

o.l.