hogy őszinte legyek, nem most először ragadok klaviatúrát, hogy blogot írjak, s már akkor sem a mindennapi dolgok klasszikus naplószerű lejegyzése volt a célom, hanem inkább olyan gondolatok, tapasztalatok megosztása, amik érdekesek, netán még hasznosak is lehetnek mások számára. akkor pekingi utamat vetettem az egyesek és nullák alapú papírjára. mielőtt folytatnám az előző bejegyzésemet, illetve belekezdenék egy másik témába, amit tervezek, előbb ebből szeretnék egy részletet megosztani.

„Beijing, gazdaság, kultúra és az őssejtek

2009. április. 28.

A repülőút kellemesen telt, minden zökkenőmentesen zajlott. Én és apu életünkben először repültünk, így izgatottan vártuk, hogy milyen érzés lesz majd a levegőben lenni. Fel-és leszálláskor volt a legszebb a kilátás, a gép bal oldali szárnyát és a hajtóművet is láttuk az ablakból. Bár érezni nem nagyon, de látni tökéletesen lehetett, hogy mennyire oldalra van dőlve a gép, megdöbbentő és kicsit ijesztő kép volt ez, mikor egy körülbelül 30°-os szöget zártunk be, legalábbis bentről annyinak tűnt.

Az út kilenc és fél óráig tartott, folyamatos szerviz volt, de emellett önkiszolgálós rendszer is működött. Felszállás után úgy egy órával és leszállás előtt kettővel meleg ételt is felszolgáltak. Amolyan hamisítatlanul igazi műkaját, ráadásul kínai műkaját. Azért voltak benne egészen fogyasztható részek, sőt, magyar termék is =) A légi kísérők nagyon kedvesek és segítőkészek mindenben. A személyzet egyenruháját különböző kínai motívumok díszítik, a hölgyek tradicionális kontyba tűzve viselik a hajukat.

Megérkeztünk és én és apu szálltunk le először (meg fel is otthon). Megállt a gép és már jött is értünk egy fiatal srác, ő átvitt minket az ellenőrző kapukon. Külön sor van fenntartva a mozgássérültek és a kisgyermekesek részére.

Mindenfelé márvány, díszes csarnokok, szobrok és növények díszítik a repteret. A padló fényes, kékes-szürke kőlap, akár tükörnek is kiválóan használható, a dolgozók pedig nagyon precízek és gyorsak. Nem tartott tovább tíz percnél és már a csomagjainkkal együtt baktattunk a találkozóponthoz, ahol Zsuzsi már várt minket. A taxiban utazás közben beszélgettük és néztünk kifele az ablakon és nem hittük el, hogy Pekingben vagyunk…

Az út nagyon hosszú volt és egy teljesen más világba vitt. …simán átmegyünk a piros lámpán a zebránál, titokban fújjuk az orrot, mert azt itt nem illik, majd a piszkos zsebkendőt egy laza csuklómozdulattal ledobjuk a földre. Vigyázunk a kézjelzésekkel, mert ami otthon kettőt jelent, az itt a nyolc, és nem is csodálkozunk a kisgyermeken, akin alul kivágott nadrág van, kis terpeszbe áll és a bevásárlóközpont előtti téren végzi a dolgát. És még sorolhatnám mindazt a számunkra olyan furcsának tűnő s idegen dolgot, amit mi itt folyamatosan tapasztalunk.

A külföldieket hatalmas tisztelet övezi, és legalább ugyanekkora csodálkozó szemekkel tudnak ránk nézni a felnőttek is, mint a gyerekek.

Ma hatan 35 yuan-ért teljesen jól laktunk kínaival egy étteremben. Egy yuan átszámolva átlagban 33 forintot jelent. Ez az olcsóság a kínai kajára vonatkozik. A nemzetközi éttermek már itt is drágábbak.

A levegő szerintem nem egyszerűen szmogos... igen csak erős illatok vannak errefelé. Az utcán és a boltokban is. A bevásárló központban heveny fejfájást kaptam, főleg a paradicsomfa vagy mi megszagolgatása után. De az elől mindenki menekülőre fogta a dolgot. Több kínain láttam olyan műtős maszkot az utcán. Ezt a szmog és a pollenek valamint a homok miatt hordják, teljesen divatkérdés már a dolog, maszk kapható minden féle- és fajta színben és mintával ízlés szerint.

Ugye vannak sós vizeink és édesek, amit ugye az ember megiszik. No ezt a kínaiak nagyon komolyan vették, mert eddig kb. négy féle vizet ittunk, és mindegyiknek, még a palackozott ásványvíznek is enyhén édes íze van. Ugyanígy a zsemlének, kenyérnek is.

---------- =) ---------

2009. április 29.

Jó reggelt! Itt mindjárt nyolc óra. Tegnap mégsem találkoztunk a doktornővel, mert felettébb fáradtak voltunk. Én fél ötkor feküdtem le, apu is már alig bírta a 28 órás fent létet. Úgyhogy ma 9-re jön a doktornő, megvizsgál, felírja a rutin vizsgálatokat, ezeket még ma meg fogják csinálni. Lehet, hogy holnap már megkapom az első őssejt adagot. Zsuzsi is kilencre jön, mindent tolmácsol majd és azt mondta, a vizsgálatokra is elkísér.

Közben ma reggel vettek vért, már nem is érzem a helyét. Ám a nővérkék nagyon murisak néha. Fél kilenc van és már háromszor játszódott le a következő jelenet: kopognak, bejönnek két lépésnyire, lelkesen köszönnek, mosolyognak és integetnek, majd kimennek.

---------- ^.^

Negyed 11 van, most ment el a doktornő. Ketten jöttek, az orvosunk Dr. Li Min. Megvizsgált, mozgások, reflex, kórtörténetet kérdezett, fel is vették videóra, ahogy mozgok. Csak gerincbe fogok őssejtet kapni, az elsőt holnap. Nem sokára jönnek a nővérek és visznek vizsgálatokra.

---------- : )

Itt épp negyed négy van. Akupunktúra és masszás már volt. Dr. Di Hu az akupunktúrás doktornő, Mr. Dzsu pedig a terapeuta fiú, ő masszíroz és majd tornáztat. Ma a bemelegítés 50 perc volt masszázs (90 percig fog bővülni fokozatosan), a srác egy isten =) két magyar kifejezést ismer: „fáj” és „nem fáj”. Bár ha azt mondom, hogy fáj, az sem hatja meg nagyon, egy pillanatra visszavesz, majd ugyanúgy folytatja.

Az első akupunktúra kegyetlen volt, arról inkább ne is beszéljünk. Túlélőshow. Survivor. Mindegy, túléljük. (Izzadáskeltős, erre azt mondta Dr. Di Hu, hogy azért mert a szervezet nincs hozzászokva ennyire intenzív fájdalomhoz.)

A vizsgálatok pikk-pakk meglettek, ekg meg röntgen volt. Holnap meg hasi ultrahang és az első köldökvér alapú őssejtemet is megkapom, egyenesen a gerincbe, délelőtt tíz és dél körül.”

így visszaolvasva elfog a vágy, hogy újra ott legyek! rettenetesen vágyom vissza keletre, leírhatatlanul. részben azért, mert mint majd látni fogjátok, kínai utam nem maradt eredménytelen, részben pedig mert már előtte is vonzott a kelet, a kultúra, a nyelv – japán. bár a két országot összehasonlítani eleve botorság volna, azért tavaly nem kis dilemmát okozott; japán vagy kínai szakot válasszak-e az egyetemi felvételin?

o.l.