2007 nagyon mozgalmas éve volt az életemnek. minden szeptemberben kezdődött, a kínai út ötlete is; az érettségiző osztályomban. és a mozgalmasság azóta is tart.

középiskolai tapasztalataim vegyesek voltak. volt az osztályban olyan, aki az első pillanattól fogva elfogadott, ugyanolyan értékű embernek látott, mint saját magát – ezek többnyire a fiúk voltak. érdekes módon ők sokkal nyitottabbak voltak, és még ma is ezt érzem, érzékelem. a lányok között is voltak, akik segítettek nekem, és ezért hálás voltam nekik. de igazi barátság nem alakult ki, csak az utolsó évben. ennek egyrészről én is oka voltam, hiszen egészen középiskoláig nem jártam közösségbe, így nem tudtam, mikor, hogyan és hogyan nem illik viselkedni, így aztán leginkább csak csendes megfigyelőként voltam jelen.

összességében ez az iskola a kötelező tananyagon túl megtanított arra is, hogy célunkat nem szabad feladni az első nehézségnél, mert rengeteg olyan lehetőség adott, amelynek létezéséről talán nem is tudunk – és nem is fogunk, ha nem járunk utána.

utolsó évben aztán kialakult egy olyan barátság az egyik osztálytársammal, amikor bármit megtennénk a másikért vagy éppen képesek vagyunk órákon át beszélgetni a világ dolgairól. az emberi kapcsolatok hajlamosak idővel változni, alakulni és – esetenként - megkopni, így a mi barátságunk sem a régi már, viszont abban az időben ennek a barátnőmnek rengeteget köszönhettem. általa vette kezdetét egy összefogás, egy történet, melynek eredményeképpen eljuthattam Kínába, gyógykezelésre.

próbálkoztunk mindennel. volt papírgyűjtés, ásványvizes palackgyűjtés, sörös-és egyéb fémdoboz- és kupakgyűjtés. utóbbi kettő még ma is folyamatos.

volt két nagyobb rendezvényünk is. az egyik még az érettségi évében, a másik már a főiskolán. az első szervezésünk sikere hatalmas volt – kezdőkként szerveztük, rendezvényszervezés terén totálisan amatőrökként. mégis a nemes cél és a fellépők nevei több mint 70%-os telítettséget produkáltak a Keszthelyi Balaton Kongresszusi Központ és Színházban. valamint megközelítőleg 550.000 Ft bevételt. nagyon boldogok voltunk, úgy éreztük, érdemes volt annyi energiát befektetni. a szervezés (ahogy a későbbiek is) nulla költségvetéssel készültek. a helyszín (világítással, mindennel), a fellépők, a plakátok, minden-minden, még a fogadáson felszolgált pogácsa és ásványvíz is felajánlás volt, és önkéntességi alapon jött Takáts Tamás és Bálint Ádám is, csak úgy, mint osztálytársam, Török Vidor, a tekerőlanttal.

aztán még ebben az évben felvettek főiskolára, ahol az összefogás egy hallgatótársamnak és a Magyar Vöröskereszt Támogató Szolgálat akkori vezetőjének köszönhetően töretlenül folytatódott. de erről hadd számoljon be egy rövid cikk részlete Kiss Ádám humorista honlapjáról: 

„Humorest Veráért

Zalaegerszeg - Hétfő este jótékonysági humorestet tartottak a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. A belépőkből és a büféből származó bevétellel Takács Veronika őssejtkezelését támogatták.

Mint már korábban írtunk róla, Vera húsz éves, mozgássérült lány, a betegségének neve Spinal Muscular Atrophy, ami miatt az izmai gyengék és egyensúlyhiánnyal küzd. Ez a betegség nem kezelhető, de őssejtkezeléssel, amit Kínában kaphat meg a beteg lány, javulást lehetne elérni. A Magyar Vöröskereszt és a PSZF diákjai, ahol Vera is tanul egyébként, összefogtak, hogy gyűjtéssel legalább az öt millió forintos összeg egy részét előteremtsék.

Az est két előadója Lórán Barnabás és Kiss Ádám még a fellépés előtt beszélgetett velünk.

- Körülbelül három hete kerestek meg, hogy szerepelnék-e a humoresten, azonnal igent mondtam. Már sokszor vállaltam ilyet, ha megkérnek rá, nem tudok nemet mondani - árulja el Lórán Barnabás. - Bár nem vagyok emberészetben valami nagyon jó, de úgy tudom, hogy őssejtkezelésre gyűjtik a pénzt a Veronikának, mi szívesen segítünk pénzt gyűjteni, a többi az orvosok dolga.

- Szívesen mondtam igent, mert a jó humorista, ahol tud, segít. Ez lehet a főcím, jó? - viccelődik Kiss Ádám, majd hozzáteszi: - Én már többször jótékonykodtam, két-három havonta elvállalok egy ilyet. A bajai fül-orr-gégészetet támogattam a fellépésemmel nemrég, de segítettem már transzplantációra váró kislánynak is. De azért nem akarok átesni a ló túloldalára, egyszer egy focicsapat keresett meg, hogy segítsek, hogy tudjanak labdát venni.

Horváth Zsuzsanna, az est egyik szervezője elmondta, hogy még őket is meglepte, hogy milyen sok pénz folyt be.

- Nem gondoltuk volna, hogy több, mint 600 ezer forintot sikerül összegyűjtenünk. Ezt egyrészt az eladott belépőjegyek, másrészt a pénzgyűjtő gömb tartalma, de a büféből származó bevételt még nem is számoltuk hozzá. Szeretnénk elnézést kérni, azoktól, akiket nem tudtunk beengedni, de így is sokkal többen tartózkodtak a teremben, mint szabadott volna, körülbelül hatszázan.

Zsuzsannáéknak az este több nehézséggel is szembe kellett nézniük: az előadók késtek és majdnem egy órás áramszünet is volt. De minden megoldódott és kis késéssel el is kezdődött a műsor.”

igazán hatalmas élmény volt mind a két rendezvény. fantasztikus érzés volt, hogy minden értem valósult meg. de nem kevesebb örömöt okozott az a rengeteg kupak, sörösdoboz, amit kaptam és kapok. azokból is több, mint fél millió forint gyűlt össze. volt még két gólyabáli gyűjtés és az Club Atlantis is több alkalommal felajánlotta egy-egy este bevételét, ez is alkalmanként átlagosan 200.000 Ft-ot jelentett.

ezeken túl rengeteg kisebb összeg érkezett támogatásként a Vöröskereszt által nyitott bankszámlára, csak az első hónapokban, rendezvények nélküli terjesztéssel több százezer forint.

így, a kiutazásom nem volt más, mint egy hatalmas összefogás eredménye, amely segítség nélkül elképzelhetetlen lett volna. és a legjobb, hogy meghozta az eredményt, fejlődtem és erősödtem. nekem bizony használt az a titokzatos őssejt.

o.l.