sokan mondják, hogy nem lehet, hogy valami lehetetlen. rengeteg különböző közmondás, szólás és akár művészeti alkotás hirdeti ezt, mint az igét, utolsó mentsvárat a bajban lévőknek.

képtelenség, hogy létezik az el nem érhető, a meg nem valósítható, a létre nem hozható, a lehetetlen – de akkor most miről is beszélünk?

szerintem létezik. ebben a percben számos olyan dolog van, aminek lehetetlenségéről bizonyosságom megdönthetetlen, ha másért nem, hát azért, mert e nélkül maga a fogalom és így ez a gondolatsor sem létezne.

filozófiai fejtegetések helyett azonban lássuk, hogy mi is az, ami szerintem most semmiképpen sem valósulhat meg.

nem fogok felkelni az ágyból és nem megyek ki a két lábamon a konyhába szendvicsért. még csak a sólámpáig sem jutok el, amit néhány éve karácsonyra kaptam szüleimtől, és most ott világít az asztalon. lekapcsolni ma nem én fogom. de ne menjünk ennyire messzire. hiszen itt van nekem egy közel három kilós laptop. felemelni? még két kézzel sem. és ha most itt teremne egy francia, japán vagy kínai ember, biztos, hogy lehetetlen lenne velük beszélgetnem, hiszen nem ismerem a nyelvüket, még az általános közös nevezőn, angolul sem beszélek jól.

most ezt gondolom. és mi volt régebben? emlékszem, úgy öt vagy hat éves lehettem, mikor nagymamámmal sétáltunk az udvaron és én akkor szomorúan arra gondoltam, hogy én sosem fogok megtanulni írni, olvasni, és járni.

aztán ez elkezdett megdőlni. jött az iskola, és én addigra már majdnem folyékonyan olvastam. az írás is hamar ment, igaz a „z” betűnél lázadtam. meg sem próbáltam leírni, de már azt mondtam, nem tudom. annyira cifrának és bonyolultnak tűnt, lehetetlennek tartottam, hogy valaha is képes legyek rá. végül, már az órának vége volt és már a kabát is rajtam volt, mikor a szüleim és a tanárnő kedvessége meggyőzött, hogy legalább egy esélyt adjak a dolognak. az eredmény egy tökéletes „z” lett a munkafüzet csíkos lapján.

lehetetlen létezik. de leginkább csak addig a pillanatig, amíg el nem döntöttem, hogy ezen változtatok. onnantól lehetőséggé vált. a lehetőségből pedig idővel, kitartással és munkával – valóság kerekedhet.

o.l.