HTML

hotaru

my own reality

Friss topikok

  • Moksa: Remélem, az a zh kifogástalan lett, ráadásul a BGF-es diploma is meg lesz! (2012.11.13. 01:58) párhuzam
  • Moksa: Szia, "elveszett" kis báránykám! Egyátalán nem akarlak mellőzni szokásos észrevételeim elhagyásáva... (2012.11.13. 01:54) eredmények
  • Moksa: @IsabelII: türelemmel kivárom azt a sztorit. egyszer csak megjavul a belépési lehetősége?! (2012.05.01. 00:09) igen!
  • Moksa: @o.l.: örülök, hogy te is megszólaltál... nem először, olyan bölcsességeket írsz, idősebb barátaid... (2012.04.03. 22:44) forgatag
  • IsabelII: @o.l.: igen, mi is gyűjtöttük a kupakokat valamire - hát csak abba a kis időbe telik, míg odaviszi... (2012.03.15. 12:07) közösen

2012.03.13. 13:31 o.l.

forgatag

jöjjön egy további részlet a pekingi útról, hamarosan pedig jelentkezem ettől független bejegyzéssel is.

addig is mindenki legyen rossz!

o.l.


2009. május 3-8.


Halihó,
huh, már harmadika van, hihetetlenül szaladnak a napok. Igyekszem minden nap frissen és melegen leírni mi minden történik, de még így is annyi érdekes dolog mindig kimarad.

A metrón utazás egy külön élmény. Elhatároztuk ugyanis, hogy elmegyünk a metróval a selyempiacra. Megkerestük a metró bejáratot és egy kaputelefont találtunk, ahol lehetett hívni a liftet, vagyis nem lift, hanem az a lépcsőkorláton csúszó liftet, ami direkt kerekes-székeseknek és babakocsisoknak van. Nohát jöttek a vörös karszalagos, egyenruhás emberek s igazi díszkíséretet kaptunk. Angolul semelyik nem beszélt. Felraktak minket a metróra, majd 12 megállóval odébb már várt minket a másik csapat, akik ugyanígy végigkísértek minket egészen a kijáratig. Nagyon fontos emberek lettünk hirtelen =)

A selyempiac hatalmas. A metróról leszállva, de még ugyancsak a mínusz egyedik szinten van egy kereszteződés, és kínai illetve angol feliratú útjelző táblák jelzik, merre menve mit talál az ember. Mi a selyem utca, azaz a silk street felé vettük utunkat.

A piac hat szintes, egy-egy szint focipálya méretű terep, négy-öt sorra van osztva és szó szerint egymást érik az árusok. Az ember bemegy egy sorba s két oldalról mást se hall, mint hogy „ez jól állna rajtad”, „cipőt tessék, itt van neked jó cipő”, …és ugyanez táskával, órával, szemüvegekkel, és a többi… vannak jó dolgok, amit érdemes megvenni. Kitűnő hamisítványok vannak. Én mondjuk nem vagyok egy vásárlós típus. Elektronikai dolgot pedig selyempiacon részemről soha. Ám sikerült beszerezni egy régi fa játékot, ami apuban gyerekkori emlékeket idéz =) mindössze 10 yuan volt. Itt árak nincsenek kiírva, a vásárló meghatároz magában egy árat, amit maximum adna a termékért, majd mond egy annál sokkal alacsonyabbat, amire az árus legalább a maximum összeg dupláját fogja rávágni. Rendszerint a végén egy pofátlanul alacsony áron fogunk fizetni a maximum árunk alatt.

Minden hétköznap, amikor nincs őssejt beültetés, olyankor van akupunktúra és masszázs. Az akupunktúra egyre kevésbé fáj, úgy tűnik csak az első volt annyira rossz. Amikor pedig fordul a sorrend, akkor szinte egyáltalán nem fáj. Az akupunktúrás hölgy nagyon kedves és lelkes. Angolul nagyon keveset tud, ám van nálunk egy kínai-magyar, magyar kínai kisszótár, és ami nem jut eszébe angolul, azt megkeresi a szótárban, és végül sikeresen összerakjuk azokat a mondatokat =) nagyon tud örülni, mikor helyesen kimondjuk a nevét vagy egy-egy kínai szót, olyankor tényleg látszik rajta, hogy boldog. Meg amikor ő tanul meg valamit, az is nagyon lelkesíti.

Mr. Dzsu jobban beszél angolul, vele lehetne beszélgetni, csak hozzá meg én nem tudok eléggé angol nyelven… de azért próbálkozunk, ma például kifejezetten beszédesek voltunk. Az a jó, hogy az ő kiejtése sem jó, nem igazán angolos, tagoltan beszél és tőmondatokban. Így meg szoktam érteni, amit mond, és még tőbb mondatokban válaszolok, kérdezek… egyébként mikor a talpamhoz ér, már mosolyog s nevetve mondja, hogy „you don’t like this, because very fáj…” (minap kétszer is kirántottam a kezéből a lábamat, de nem akartam én, csak szimpla reflex volt…). Már az is aranyos, ahogy a „fáj”-t kiejti, de ez a „very fáj”, ez haláli, meg kell enni a srácot, komolyan. Kaptam tőle golyókat a fülembe. Ici pici fém golyók, ragtapasszal biggyeszti oda őket, átlag négy vagy öt darabot s két napig bent hagyja. Ennek az a lényege, hogy ezek a pontok folyamatosan stimulálva legyenek. Amikor a talpamnál volt első nap, akkor mondta, hogy a fülemben lévő pontok és azok, amit épp izomból nyomogat, nagyon fontos kapcsolatban vannak egymással. Akkor kellemetlen nagyon, mikor este véletlenül arra az oldalra fordulok, mert elfelejtem, hogy ott vannak s rájuk fekszem… aucs… no comment.

Még 6-án voltunk egy parkban a Tian anmen-en, a tiltott város mellett. Hatalmas, nyugodt, tiszta és gyönyörű. Itt egyedül éreztem tiszta levegőt, mióta Beijing városát rójuk. Hatalmas sziklás szobrok, csodálatos színű és illatú virágerdők tarkítják. Láttunk bambusz ültetvényt s kínai óvodát is a parkon belül, s szorgalmasan készítettük a képeket az ennivaló kis csöppségekről.

Amikor mentünk éppen tulipán kiállítás volt. Ezen a helyen egy újabb világot kezdtem megsejteni, egy világot, ami minden sejtjében más, szimbólumokkal, jelképekkel teli rendszer, s minél többet értünk, annál kevesebbet tudunk. Rengeteg fényképpel s élménnyel lettünk gazdagabbak aznap.
Másnap reggel pedig még ki sem nyitottam a szemem, már az ágyam mellett állt kedvenc akupunktúrás doktornőnk, dr. Di Hu. Sűrű bocsánatkérések közepette csak azt vettem észre, hogy máris húsz darab tű áll ki a testemből. Délben szokott jönni vagy közvetlen mr. Dzsú előtt vagy után, csak tegnap valami elfoglaltsága volt akkor. „good morning, veilla” :) Délután felkerekedtünk és elmentünk hutongokat nézni. Ez annyit jelent, hogy megnéztük, milyen helyen, környezetben, milyen lakásokban élnek illetve éltek hagyományosan a kínaiak. Itt is egyre modernizálódik minden, tele van a város nyugati stílusú hatalmas felhőkarcolókkal, ezek üveg monstrumok és az emeletek számát csak húszasával érdemes számolni. Így ha az ember a régimódi életre kíváncsi, akkor azt egy kirándulás keretében érdemes megnézni. Ezek alacsony, szürke épületek, sikátor jellegű, szűk utcákban. Ma már kevesen lakják őket, leginkább butikokat nyitottak bennük. Itt is árultak mindenfélét, voltak kifejezetten arab, indiai portékákat kínáló üzletek is. Ám a legjobban nekem még mindig az tetszik, hogy a boltok kilencven százalékában lehet venni orosz kalinka babákat. Kicsit olyan volt, mintha a Harry Potter –féle Abszol úton sétálnánk, a hangulat és a légkör, amit ezek a keskeny utcák árasztanak, teljesen megfoghatatlan, új és annyira más a megszokottól. Minden nyugodt, mindenki segítőkész és ahogy a kis piszkos szürke épületekből lesnek kifele a kis ferde szemű eladók a hihetetlenül színes ruhák, szobrok és egyéb eladni valók közül… egy lelkes kínai fiúval még közös fényképet is csináltunk :)

Ebből az utcából nyílott egy sétány. Bejárat a főút felől, majd egy tó s az körül a sétány és onnan indulnak a szűk utcácskák. A tó körül kicsit balaton parti hangulatom lett, majd kínai tó partivá változott az érzés, ahogy leszállt az este. Még sötétedés előtt betértünk egy étterembe. Kezdetnek jött a forró víz. Ez errefelé az egyik szokás, a kínaiak forró vizet isznak, nagyon jót tesz a gyomornak és egészséges amúgy is a szervezetnek. Aztán kihoztak egy savanyú uborkás dolgot, ez teljesen jó volt, persze más, mint az otthoni, de teljesen jó. Utána jött két előétel, de mindkettő gombás alapokon nyugodott és gombakerülő ember lévén csak odáig jutottam, hogy az egyikből vettem répát és bambuszt. Végül pedig a pekingi kacsa. Ehhez külön rituálé tartozik, hogy hogyan kell enni. Van egy palacsinta-szerű, csak annál sokkal vékonyabb gőzölt tészta, van a kacsa hús, szósz, póréhagyma és kígyóuborka. A művelet a következő: húst a szószba mártjuk egy kicsit, majd a tésztára tesszük, rakunk mellé hagymát és uborkát, utolsó lépésként pedig feltekerjük, mint a palacsintát. Hát ööö biztos többeknek ízlik meg finom meg minden, csak nekem erős has-és fejfájásom lett a szósztól. Valami mély, igen intenzív keserű, kemény íze volt annak a sötétbarna szósznak, és nem vette be a hasam. Nagyon rossz közérzetem lett tőle, ahogy a lányok fogalmaztak, betett nekem a szósz.

Utána a levegőn kezdtem magam jobban érezni, szépen lassan visszatért az életkedv. A tó körül kivilágított épületek nagyon szépek voltak, sőt, meghallgattunk egy csoport zenészt is, akik különböző vonós hangszereken játszottak s énekeltek mellé. Nagyon jó volt őket hallgatni =)

8-án reggel megint dr. Dí Hu-ra ébredtem, és tanakodtuk rajta, kapjak-e akupunktúrát vagy sem, mivel aznap jön a következő őssejt adag, s ezeken a napokon nincs semmi, de épp akkor jött be a nővér és hozta be a monitort, és nem szólt, hogy állj, ne, izé ma nem lehet, én meg energiám teljében éreztem magam, szóval akkor miért is ne? Mondjuk Mr Dzsut már nem viseltem volna el. Az akupunktúra után meg úgy éreztem magam, mint aki kilométereket futott meg hozzá még jógázott, iszonyú fáradt lettem. Úgy tűnik a reggeli szurkálódás fárasztóbb.

Később jött vissza a nővér az ionos-uv-s lámpával, ami csíra irtást végez. Érezhetően tisztább a levegő utána. Tíz órakor megjött dr. Li Min és egy asszisztense az őssejtjeimmel. Most nem voltak gerinc specialisták, csak ők ketten tartották a frontot. Létszám hiányában elmaradt a hátam mögötti kiabálós és a kézfogós megnyugtatós fejezet. Utóbbit hiányoltam is, mert nem tudom miért, de elkezdtem lelki világomban remegni, mikor megláttam, hogy nincs itt az az ügyes kezű üvöltözős doki. Aggodalmam nem volt alaptalan, mert doktornőnk nem találta el elsőre a helyet, megint két érzéstelenítést kaptam, és amikor megtalálta a folyadékot, akkor meg erősen fájt, konkrétan éreztem mindent, biztos nem úgy, mintha nem ért volna semmit az érzéstelenítő, de sokkal jobban fájt, mint a múltkor. És még a jobb lábam is elkezdett zsibbadni, miközben rendesen tudtam mozgatni meg éreztem az asszisztens kezét. Iszonyat furcsa egy érzés volt. Eltalált, megérintett valami ideget a tűvel. Mindössze kb. tíz percig voltak bent nálam.

27 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://hotaru.blog.hu/api/trackback/id/tr14314113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moksa 2012.03.13. 23:35:38

Édes "Ecsém"! Még vaksi is vagyok! Mai bejegyzésed alá akartam írni kommentem, melyet végül egyel korábbihoz biggyesztettem! Mennem kellene szoftvercserére... És, és nagyon rossz leszek! Taita

IsabelII 2012.03.14. 10:02:44

azért szédület, hogy bizonyos negatív állapot kell ahhoz, hogy az ember így eljusson a világ másik végére. A selyempiacon én is vettem volna valamit, imádom a selymet - a turkálóból mindig kiásom akkor is, ha nem a méretem.
a kínai fűszerek néha nagyon erősek, azt is tudod ugye, hogy miért használják? (meg akik még használják a nagyon erőseket) csírátlanítja a szervezetet, meg az élelmet, amire olyan helyeken szükség is van.
NAGYON ÉLVEZEM A STÍLUST! de nem tudnád beállítani a betűnagyságot. Alig tudom olvasni. persze nem lehet csak hozzám igazodni, ki tehet arról, hogy két szememmel különféle intenzitással látok...

o.l. 2012.03.15. 11:06:40

@Moksa: ne aggódj, taita, ott is megtaláltam a kommented :) egyébiránt egy belső hang vezérelhetett, merthogy azt a bejegyzést ugyan nem két zh között, de óra alatt írtam :) de pssszt! :D

@IsabelII: igen, hogyha nincs ez a motiváció, nem tudom, hogy eljutottam volna-e kínába valaha is. minden esetre én igazán élveztem a kint töltött egy hónapot, főleg, mert használt az őssejt, meg én amúgy is imádom keletet <3
nagyon örülök, hogy tetszik a stílus! :) a betűméreten próbáltam bűvölni, kevés sikerrel, most átállítottam a betűtípust, így talán ugyanaz a méret picivel nagyobbnak tűnik... (?)

IsabelII 2012.03.15. 12:02:38

azt hiszem, a szememet kellene átállítani:-(
annak meg különösen örülök, hogy használt végül az őssejt. erről sokat hallani manapság, de persze nagy eredményekről még nem tudni, ennyi idő alatt.
csak szólok, hogy írtam megint a blogomba...

Moksa 2012.03.15. 21:37:02

@IsabelII: nem tudom, hogy milyen böngészőt használ, én mozilla firefoxot! a képernyő tetején lévő "fülsávba" (amikor megnyitotta a mozillát), látható a "nézet" fül... abba kattintva található a nagyítás opció, rá kell klikkelni tetszőleges számban, a képernyőn a kép egyre nagyobb és nagyobb lesz, ekként a betűk is! de van egy egyszerűbb módszer a firefoxban: a "ctrl" billentyűt folyamatosan lenyomva tartva, a numerikus billentyűzet melletti "plusz" jeles gombot kell finoman nyomkodni, ekkor is növekszik a kép és szöveg. a fölötte lévő "mínusz" gombossal lehet visszaállni, vagy elhagyva az olvasott oldalt, a böngésző visszaáll az eredeti képernyőméretre! bocsi, a szájbarágós magyarázatért! más böngészőknél is kell valamilyen ehhez hasonló beállítási módozatnak lennie! sok sikert hozzá...

őssejt ügyben azért nincs áttörés szerintem, mert jószerivel bébicipőben kullog a téma! keresztény illetve muzulmán világ erkölcsi felfogása miatt, mind az orvoslás, mind a törvényalkotás ellenzi a rutinszerű felhasználását! de!

biztosan tudom, hogy sok nyugat-európai, amerikai és afrikai országban már rendszeresen leveszik az újszülöttek köldökzsinórvérét, és mínusz 275 fok celsiuson évtizedekig tárolják ingyen, vagy minimális díjazás fejében! persze csak ott, ahol adottak a steril és biztonságos tárolás feltételei! ebben a témában nagyon friss infóm van, mivel párom unokahúga tavaly szült a dél-afrikai köztársaságbeli cape town város egyik szülészetén. ott a császármetszés folyamán, rögvest lecsapolták a köldökzsinórvérét a babának, esetleg később szükség lehet rá indokkal! nem kellett fizetniük érte... az unokahúg, ott telepedett le férjével - és most már babájukkal - egyetemben, jó 5-6 éve.

további szép napokat, és én is garázdálkodtam a nyugdíjas blogján!

IsabelII 2012.03.16. 09:37:23

@Moksa: Nagyon köszönöm a tippet! bár már több mint húsz éve, hogy számítógépelek, az interneten szinte csak a legszükségesebbeket használom időhiány miatt és ezt nem tudtam! máris alkalmazom a nagyítást és tényleg! persze ettől a szemem még sajnos nem az igazi.
Ami az őssejtet illeti, mikor az unokám tavaly előtt megszületett, a vőm próbálkozott. Azt nem tudom, végül levették-e az őssejtet és elrakták-e, de én nem voltam hajlandó beszállni - egy olyan havi összeget kellett volna fizetni tán örökkétig, és nem is tudom, talán a tárolásért, amit nem vállaltam.
És hotaru azt írta, hogy volt javulása - persze nyilván nem olyan, amitől rendesen jár.

Moksa 2012.03.19. 23:52:04

@IsabelII: örülök, hogy valamivel segíthettem! én még "hátulgombolós kölyök" vagyok, csak 10 éve internetezem!

őssejt... ma még sok a misztikum körülötte, főleg az ezzel foglalkozó szakemberek miatt! hoti nyilván nem szeretné, ha hozzájárulás nélkül beszélgetnénk bajáról! ezért csak saját véleményként mondhatom: biztosan van/lesz jövője!

az őssejtterápiának akkor lesz igazán szerepe, ha még idejekorán felfedezik és helyesen diagnosztizálják egy-egy betegség típusát, és mindenki megkaphatja ingyen vagy elérhető áron, kortól, nemtől, rassztól függetlenül!

ami ma még engem elgondolkodtat az az; a köldökzsinórvérben található őssejtek vajon milyen genetikai örökítőanyagokat hordoznak? felteszem, hogy egy csecsemőtől levett őssejtek csak akkor lehetnek hasznosíthatók (egy esetleges betegség meggyógyítására), ha ezen sejtek nem tartalmazzák a hibás génmutációt! hiszen ha visszaadják a betegnek, akkor az őssejt nem fog jól működni, amennyiben ott a hibás gén!

a másik téma az őssejtek biztonságos tárolása! igaz, hogy ez a összeesküvés elméletek közé tartozik, ám ki, vagy mi biztosítja a levett őssejtek szakszerű tárolását, felhasználását, és illetékteleneknek való hozzáférésének megakadályozását! nagyon jól tudjuk, hogy növényeket és egyes állatfajokat genetikusok sikeresen génmódosítottak!

képzeljük el, hogy adott esetben több tízezer, százezer vagy millió embertől levett őssejt milyen jó kis kísérleti terep lenne! akár politikai, akár katonai okból vagy terroristák kezében! kicsit meglódítva a fantáziám: génmanipulációval egész népcsoportok tulajdonságait, egészségügyi helyzetét lehetne döntően befolyásolni! a náciknak voltak ilyen kezdetleges kísérleteik. sajnos lehetnek követőik, akik a mai korszerű eljárásokkal mérhetetlen károkat tudnának okozni!

tudom, tiszta horror, és hoti kezelése messze nem erről szól. gondolom ír még majd állapotáról, ha ezt jónak látja. felgyógyulásában én is reménykedem, még olyan fiatal és erős szervezetű!

IsabelII 2012.03.20. 08:45:57

@Moksa: hát elég jól beásta magát ezekbe a dolgokba, én csak érintőlegesen foglalkozom vele. Igaz, más dolgokkal meg jobban, ezt a blogomban látni, bár az sem teljes (természetesen). Leginkább az írás fogja le sok időmet meg a börzékre való készülődés.

Moksa 2012.03.20. 22:08:46

@IsabelII: bár sohasem kellett volna...

jelenlegi párom kisfia is nagyon hasonló betegségben szenvedett. jómagamnak is volt egy elsőszülött gyermekem, aki genetikailag, ma is megmagyarázhatatlan sokaságú fejlődési rendellenességekkel született!

börzejárásról nekem az álláskereső változat jut eszembe, voltam jó néhányon! az egyiken 2001. környékén a patakyban, ásványbörze is volt az aulában. a köveket megnéztem, az állás meg annyi volt...

IsabelII 2012.03.21. 17:47:30

igen, azokat is börzének hívják, sajnos, a lányom is odakényszerült, míg nem találta meg a békávét, s nem lett villamosvezető.
Nagyon sok minden megmagyarázhatatlan... nekem olyan érdekes bőrbetegségem van, amiről nemcsak hogy páréves koromban nem tudták, mitől van, de a tavalyelőtti sejtvizsgálat után sem. Csak annyi derült ki hogy szerencsére nem rákos. Ezért nem is foglalkoznak vele - úgymond csak csúnya... és nem értik, engem miért zavar. Hát, már nem is zavar, maximum néha fáj meg viszket, a homlokomon meg a bal halántékomon időnként egyáltalán nem látszik, máskor meg virít. Mégse tudnak vele mit kezdeni.

Moksa 2012.03.22. 22:14:21

@IsabelII: én sem értem, hogy mit nem értenek... :-) hölgyek egyik legszebb ékessége az arca, tökéletesen megértem ha zavaró!

azért az élet a legnagyobb rendező: hiszen hotinak jelenlegi "küldetése" tette lehetővé, hogy eljusson távol-keletre. az őssejtekkel együtt fogadta magába peking varázslatos kultúráját! nem nehéz kitalálni, hogy a kerekesszéket és a beültetést szívesen elhagyta volna!

amiért nagyon tudom tisztelni; gyógyulása érdekében úgyis vállalta a beavatkozást, hogy ismeretlen a kimenetele, ám esélyt adott önmagának...

IsabelII 2012.03.30. 13:47:36

@Moksa: elnézést, hogy egy hétig nem voltam, elolvasható a blogomon, hogy mit csináltam vidéken.
ami hotit illeti: nos, tisztelni én is tisztelem, ugyanakkor természetes számomra, hogy az ember minden lehetségest kipróbál önmaga megjavítására. Nekem tehát az lenne a furcsa, ha nem próbálta volna ki, akár hitt benne, akár nem.

Moksa 2012.03.30. 16:45:03

@IsabelII: természetesen el van nézve a hiányzás, a család mindenek felett, naná...

hoti: be kell vallanom, nagyon hiányzik tanult barátnőm a netről, már második hete! hja kérem, az egyetemi évek és tanulmányok, s egyéb közösségi elfoglaltságok... vicces, hogy fenn pesten tanul, mégsem sikerült még eddig találkoznom vele (face to face)... a főbűnös én lehetek, ki más?

IsabelII 2012.03.30. 17:19:24

hotaru tényleg, csinálj már valamit! elárulhatom moksának, hogy engem megkérdeztél, van-e kedvem ügyfélszolgálni?:-)
Moksa: nem felhívásképpen, én is pesti vagyok, méghozzá pestszentlőrinci... annak idején írta, hogy itt lakott a közelben. hát, kicsi a világ! kicsi a főváros, néha mégis másfél órát utazom egyik végétől a másikig. és ez még nem is olyan sok!

Moksa 2012.03.30. 22:22:16

@IsabelII: tudom, hogy lőrinci... másfél óra alatt átutazni a várost? mégis mivel? repülővel? beleszámolva a metrót, akkor is necces ilyen rövid idő alatt! ahová meg nem jár metró, ott nyugodtan számolhatunk 2 óra "kéjutazást" minimálisan. az is igaz, aki jól ismeri a várost és a közlekedési lehetőségeket, ismer néhány rövidíthető útvonalat.

hotaru meg elveszett! nagyon elhavazhatott szegény, hogy jó ideje semmire sem reagál!

IsabelII 2012.03.31. 08:58:51

hát én a lőrincről pesthidegkútra érésnél számítottam uszkve másfél órát, de inkább egy és háromnegyedet kellett volna. ez a legrövidebb út, lőrincről egy busz 15 perc (öt perc mire kiérek a megállóba, a busz gyakorisági ideje húsz perc, ha előttem ment el, a határ útig már meg is volt a 35 perc. onnan a deákig 15, a moszkváig tíz (jó esetben), megvan a hatvan perc. 61-es vilinger a hűvösvölgybe minimum húsz perc, a várakozás rá 5, onnan a 257-esre várakozás tíz perc, a száguldás szintén. tényleg kijött az egy és háromnegyed óra, de ha csak 57-es van, az körbemegy, rátehetünk még tíz percet.
szegény hoti most nagyon tanul, minden elismerésem az övé. igaz, én is tanulok nap mint nap - bármiből.
megnézte az általam nézett linkeket oldalt? ha szereti a gyerekrajzokat, nézze meg az igazgyöngy alapítvány honlapját. van ott egy művészeti iskolája a R.N.-nak, akit először a weiszer alinda műsorában láttam, azóta figyelem a nyomor széle blogot, amiben mindenről beszámol. képtelenség szinte, hogy magyarországon mi minden létezik egyszerre. mindenesetre S.P. is jól kimagyarázta tegnap magát. ahogy az arcát néztem, egészen hihető volt, amit mondott, de ez mindig mindennel így van. mikor arra gondolok, hogy nem a saját fejéből dolgozott, akkor a saját diplomámra gondolok, mi munka volt vele. de az tényleg igaz, hogy az ember egy ilyen dolgozatot már akkor ír meg, amikor ezt-azt-amazt tanult, tehát mindenképpen mástól idéz. tudja ugye, mire gondolok?
(valahol írtam, hogy lőrinci vagyok? igaz, aki blogot ír, annak eljár a szája mindenfelé - tehát ha nem akarod, hogy ismerjenek, ne írj blogot)

IsabelII 2012.03.31. 09:03:47

@IsabelII: még annyit a dolgozathoz, hogy tehát a mindenki mástól tanult dolgokat kell leírnia, és ha hozzáteszi a saját véleményét, még az is csak a valahol valamit tanulásból nő ki. na most azt át kell a saját stílusában írnia, hogy a sajátja legyen, de még akkor is a másé volt, egykor. forradalmat is csinálhat, csak akkor azt már nehezen fogadja el a közvélemény. remélem, érthető, hogy mit akarok ezzel mondani.

o.l. 2012.04.01. 00:20:12

megjöttem, elnézéseteket kérem az eltűnésért! :)

kínában az őssejtet már több éve kötelezően le kell venni a köldökzsinórvérből, ez államilag el van rendelve és ingyenes. ilyen módon a kínaiak az őssejt kezelést is ingyen kapják. míg németországban van olyan klinika, ahol a beteg embertől levett, megtisztított, felturbózott őssejtet adják vissza, addig kínában csakis más, egészséges embertől származót adnak, pont amiatt, hogy a gyógyír ne hordozzon magában betegséget. persze a német módszer is jó lehet, nem értek a témához annyira, hogy ítélkezzem.

@IsabelII: bizony, mindent hivatkozni kell! azt is, amit már esetleg évekkel ezelőtt tanultunk, s azt is, amit szó szerint idézünk. nekem minden szívbaj nélkül dobták vissza egy beadandómat múlt félévben, mert olyan dolgokat nem hivatkoztam be, amiről nem is gondoltam, hogy kellett volna, mert annyira általános.
az ilyen dolgozatok lényege, hogy hipotézist állítson fel az ember, és a meglévő tudást felhasználva konzekvenciákat vonjon le egy adott témával kapcsolatban. s. p. egyáltalán nem védte meg jól magát szerintem, s csupán egy nézőpontja jogos: nem lett volna szabad már akkor elfogadni így a dolgozatot, mikor beadta. ettől függetlenül teljesen jogosnak tartom a trónfosztást.

Moksa 2012.04.01. 02:16:08

@IsabelII: pesthidegkút, hűvösvölgy nekem hazai pálya... errefelé nevelkedtem állami gondozásban, 1959-tól 1967-ig. akkoriban a hűvösvölgyi utat, vörös hadsereg útjának hívták, de a nagyrét az nagyrét volt! számtalan alkalommal voltam utasa az úttörővasútnak (ma gyermekvasút). ja, és az 56-os tuja járt ki hűvibe, nem a 61-es. változnak az idők... én ezt a nagy utca/térnév átkeresztelést unom piszkosul! moszkva tér/széll kálmán tér... igaz, nekem a moszkva mindig "kalef" marad, a bkv hűvösvölgyi végállomása "vébusz". a nevelőintézetem meg: "zaci, stoki, kóter"...

metróval, a deák átszállás a kalef felé még jó idea, ám a 61-es helyett az 56-os busz szimpibb! csúcsidőben a busz viszont problémás lehet, mert nagyon be tud akadni a hűvösvölgyi forgalmába. csak a nagykovácsi elágazásnál lehet némi lendületet venni, bár az majdnem a végállomás!

hoti szerencsésen megkerült és megszólított bennünket! nehéz idők lehettek mögötte, mert csak kommentálásra volt ereje.

igen, megnéztem a blogjába linkelt oldalakat mind. a fotóművészé nem tetszett annyira... a "nyomor széle" blog sajnos, nekem tartalmilag nem újdonság! egyrészt a kóterban nagyon-nagyon sok srác volt ilyen háttérrel, másrészt az elmúlt évtizedekben számos hasonló sorsú emberkével hozott össze az élet! voltak akiken én is próbáltam segíteni, ám mindhiába, "csökönyösen élték" hátrányokkal nehezített életüket, minden áron! egy olyan fiatal lányról tudok, aki képes volt az utcai "testi munkát" elhagyni, férjhez ment, gyerekei lettek, és ma is kiegyensúlyozottan él törökbálinton... ez viszont ritka eset, mondhatni: nem mérvadó!

s.p. nem szívesen politizálok, de nem azért mert valamiféle félelmem volna. én úgy tartom, hogy aki nem érdekel, arról tudomást sem veszek, átnézek rajta! akár gy.f. akár o.v. vagy bárki hasonló politikus szónokolni kezd, egyből herótom lesz tőle! idegesít a demagógia, a marketingszemléletű politikai manipulálás, a nyílt színi hazudozás! ám legyen, nem kerülöm meg a témát...

diplomám nincsen, a diplomamunka megalkotásának nehézségeiről keveset tudok. mégis azt gondolom: nem lehet annál nagyobb pofátlanság mint amikor mások munkáját szó szerint átvéve, sajátunkként adjuk be! mindezt tudatosan, mégis úgy teszünk; más hibás érte, mert nem vette észre a stiklit! nekem ez jött le s.p. nyilatkozatából, amit a neten olvastam. nem gondolom, hogy egy életen át felhalmozódó tudás, ismeret magunktól keletkezik, ám ezen ismeretek birtokában elvárható saját vélemény bárkitől! ez az ügy is rávilágít a politika kétszínű természetére. még olyan vége is lehet, hogy minden marad az eddigi medrében, hiszen a közvéleményben nincsen elég erő a szükséges változtatások kikövetelésére!

ha lőrinci vagy, nem írj blogot (mert megismernek)... ez tetszik, kiváló szólásnak, közmondásnak! proponálni fogom mindenfelé: by isabel... (isabel által)

Moksa 2012.04.01. 02:41:23

@o.l.: megjöttél, tehát üdvözlégy újra! hiányoztál mint egy falat kenyér... az egérfogóba...

nem kell ítélkezned őssejt ügyben.. te már keresetlen részese vagy, mi több, élő ikonja a genetikatudomány eme nagyszerű iskolájának! benned biztosan ötvöződik a magyaros virtus, német-osztrák, talján, mongol, török, szláv, zsidó-keresztény népek vérsége az ázsiai ezoterikus tanok és génkészletek egyvelege! juj de bonyolult körmondat volt, hehe...

tanításod a beadandókról, nagyon meggyőző és csöppet sem hipotetikus! mint mondani szokás: életszerű...

trónfosztás? ugyan miről beszélünk? hol itt a királyság? "kiskirályság" talán?! kiérdemesült személyt megfosztani hatalmától, az igen! Egy érdemtelent, neki szívesség, kegy... a mai magyar politikai elit még nem eléggé "magába néző", vannak jócskán tulajdonságbéli hiányosságok, (s.p.) epic fails...

IsabelII 2012.04.01. 19:53:14

@Moksa:
kedves Moksa, mostanában az 56-os már csak igen néha jár, ezért nem tudjuk használni.
az Üllői út is Vöröshadsereg útja volt...
s.p-ről - ha az ember megnézi a híreket és egy-két hozzá kapcsolódó dolgot, még nem politizálás - én soha nem politizáltam, pedig 34 évet lehúztam az mti egyik szerkesztőségében. anno szeptember 11-én majd leszedték a fejemet a riporterek. mikor megláttam a tévében az égő tornyot, vihogva kérdeztem: égetik a boszorkányokat? és még utána se nagyon értettem, ki, miért és mikor - nagyon sok szavazásra el se mentem. de nemigen hallgatom meg o.v. szónoklatait, mert pontosan az a célja, ami gy.f.-nek és a hozzá hasonlóknak volt. egyszerűen képben szeretek csak lenni, mikor mi van, mert azért az kell.
azt érdemes megjegyezni rólam, hogy én mindent, még ezeket is a saját kommunikációimra használok fel. vagyis, csak dumálok, de nem mélyedek el benne.

IsabelII 2012.04.01. 19:59:49

@o.l.: hivatkozni akkor kellett név szerint, amikor idéztünk, de a bibliográfiában fel kellett tüntetni minden forrást.
De a saját véleményem, ami eszmélésem óta felerészben kívülről jövő tanítások eredménye, és csak felerészben a saját "akasakrónikámból" fakad, tehát az is lehet nagyon hasonló bármely más, hasonló sorsú emberéhez. Persze szó szerint idézni nagyon alávaló dolog.
Azért kíváncsi lennék, ki és miért gondolta fontosnak, hogy éppen utánanéz egy húsz évvel ezelőtti diplomának, vajon nem utánzata-e egy másik emberének...
Őssejttémában követhetnénk mi is a jó példát, az ingyen levételt és őrzést - de ahhoz még fel kell nőnünk, mert bizony ötven év hátrányunk van. Te még kicsi vagy ehhez, de érted.
Addig javaslom, hallgassunk belső indíttatásainkra, úgy is lehet javulni, még fizikailag is!

Moksa 2012.04.02. 00:03:53

@IsabelII: a rendszerváltás óta, több száz utca, tér nevét változtatták meg. a legtöbbjüknek a régi nevére sem emlékszem, de az újat sem tudom! ám nem is izgat, hiszen évtizedek óta "tereptárgyakat" követve közlekedem a városban. sok-sok építményt lebontottak az elmúlt években, ám még van elég, amelyekről tudom, hogy a város mely részében járok. akkor szoktam bajban lenni, ha egy vidéki vagy külföldi ember érdeklődik valamilyen utca után! ilyenkor elfog a röhögés: ismerős az utcanév, de nem tudom hová tenni... ekkor visszakérdezek: mit keres pontosan? ha iskolát, múzeumot, színházat, hivatalt vagy effélét mond, akkor az odajutás sejlik fel bennem, s ha ráérek, felajánlom a kíséretem! az előbbiről van egy közelmúltbéli emlékem..

újpest belsejében a nádor utcában egy alkalommal, lefékezett mellettem egy ütött-kopott, német rendszámú volkswagen. egy középkorú pasi szólt ki belőle gyenge német és erős szláv kifejezésekkel. nagy nehezen megértettem, hogy az m3-s autópályát kereste, miskolcra akart eljutni! gondoltam magamban: jó ember, te aztán alaposan eltévedtél, rossz felé jársz! kérdeztem tőle: beszél-e angolul (természetesen angolul), de rázta a fejét: keine englisch... szuper, gondoltam, majd szlovák nyelven próbálkoztam, erre kicsit élénkebb lett. a francba, mit tökölök itt ezzel a manussal, mutogattam neki, hogy beülök a kocsijába és megmutatom a helyes útvonalat. végre lesett neki, így is tettem...

németül instruáltam merre menjen, az irányjelöléseket értette. szépen eljutottunk rákospalotára a petőfi laktanya előtt felvezető m3-as útszakaszra. emberem boldogan gázt akart adni és felrobogni az autópályára, de én ráütöttem a jobb combjára és rákiáltottam: halt! meglepődött, de megállt a leállósávon (persze szabálytalanul)! németül mondtam neki, hogy nekem végállomás, én innen hazamegyek. ezt megértette és elkezdett a farzsebében kotorászni. elővett egy brifkót és pénzt akart adni a segítségem fejében! irtózatosan dühös lettem, hiszen nem ezért kalauzoltam el! kiugrottam a kocsiból, és mérgesen bevágtam az ajtaját, de még odakiabáltam neki: du bist idiot... (hülye vagy), majd megismételtem szlávul: durák! nagyot nézett, a pénzt is leejtette valahová! még láttam, hogy vörösödő arccal indítja a kocsi és a tükörből egy ideig még engem figyelt, ahogyan a leállósávban álldogáltam! (amúgy fogalmam sincs, milyen nemzetiségű lehetett az ipse!)

bocsi a hosszadalmas fejtegetésért... úgy tűnik, vannak akik még mindig nem tudják, hogy önzetlenül is lehet segíteni valakinek! tisztára kelet-európai gondolkodás, hogy fizetek minden szívességért!

politizálni azért én is szoktam mérsékelten, szavazásokra is itt-ott elmentem. érdekes, hogy a "kádár rendszerben" évtizedekig nem mentem el szavazni, mégsem jött értem senki, sohasem büntettek meg érte, pedig mint tudjuk: kötelező volt a megjelenés! biztosan ikszelt helyettem valaki...

nem szabad felszínesnek lenni, nem baj ha egy kicsit elmélyedünk dolgokban. legfeljebb nem alkalmazzuk az ismeretet vagy idővel elfelejtjük! szépen néznénk ki, ha nem lenne semmi hozzászólni valónk, amikor valamiért erre szükségünk van!

IsabelII 2012.04.02. 11:05:47

@Moksa: jó sok története lehet (egyet már mesélt), megírta már a publikumnak valahol? legalább egy blogban vagy honlapon? vicces lehetett az ipse, de gondoljuk meg, neki az volt a természetes!
egyébként azon már én is elgondolkoztam, nem biztos, hogy az a rossz, amit mi nem szoktunk meg! vagyis hogy mindenért fizetni kell, a jóságért is. ha jól belegondolkozik az ember, mit érünk el, ha mindig csak adunk? van a világban egy bizonyos "rend", az adok-kapok rendje, ha az felborul, előbb-utóbb valahol ez leképeződik valami rosszban. de nem akarok belemenni a pszichologizálásba.
tegnap például a börzeszervező nő többször odajött az asztalunkhoz, dicsérte az egészet, de különösen egy terítőcskét. fölemeltem és átadtam neki, fogadja el ajándékba. egészen odavolt a meglepődéstől és a hálától, bejött az asztal mögé megpuszilni. elment, fél óra múlva újra megjelent egy hatalmas könyvvel (kerületünk művészei gyűjtemény) a kezében, hogy azt meg én fogadjam el. és ez még mindig nem elég: ráadásnak az asztalfoglalás felét kérte el - a kis terítő alig ért valamit, de ő kétszer is meghálálta!
ja még az esernyőt akartam elmesélni - állok a ferenciek terén (felszabtér:-)) a kilencvenes évek vége felé. elered az eső, de én az eresz alatt várom a buszt, még nem nyitom ki. odajön két külföldi, mutogatnak, sőt nyúlnak az ernyő felé! csak nézek a szememmel, miért akarják elvenni tőlem? erősebben megfogtam hát a ronda fekete (sőt, szakadt) ernyőmet, akkor az egyik elővette a pénztárcáját és egy ezrest vett ki belőle. azt is csak nézem, erre még egyet elő akar venni, a mozdulatán éreztem, hogy keveslem-e az ezer forintot. no akkor erőteljesen rázni kezdtem a fejemet, hogy nem eladó, nem eladó, nekem is kell. már nem tudom, angolul mondtam-e vagy magyarul, de mit képzel. végül a busz jött, felszálltam rá és aznap már nem volt szükségem az esernyőre. otthon volt még egy ennél jobb is, úgyhogy a végén sajnáltam, hogy mégse adtam el nekik pénzért.

o.l. 2012.04.03. 12:54:53

@IsabelII: igen, a szabályok valóban változhattak. ahogy láttad a beadandóimban is, volt szó szerinti idézés és tartalmi átvétel is lábjegyzetes hivatkozással, ahol meg nem volt lábjegyzet, azt lefedte a bibliográfia. végül is a lényeg, hogy a szemszögünkből adjuk vissza, amit mások már leírtak, elhitetve az olvasóval, hogy valami újat mégis tudtunk hozzátenni :)

az önzetlen segítés jó dolog, ám sokan képtelenek elhinni, hogy az ember nem vár viszonzást. ez hasonló ahhoz, hogy például sokan két egymást helyettesítő termék közül a drágábbikat fogják megvenni, csak azét, mert "ha többe kerül, akkor jobb is". viszont nekem vannak jó tapasztalataim az alternatív, olcsóbb verzióval is =) egyik ilyen az echte kínai mp3 lejátszóm volt, ami 4,5 évig hűen szolgált, pedig csattant betonon, járólapon is többször, egyik barátomnak meg egyszer esett le a jóval drágább, nem tudom milyen márkás hasonló kütyüje és azzal a lendülettel el is romlott.

nah, megyek bejegyzést írni =)

Moksa 2012.04.03. 22:20:55

@IsabelII: nos, nem gondolkodtam még el blog írásán, bár a gépemen van egy hosszadalmas visszaemlékezésem a nevelőintézeti életemről! talán egyszer meggondolom magam, de most még nem látom értelmét...

nagyon megértem a börzeszervező nő reakcióját! valószínűleg nem volt hozzászokva az ilyesféle önzetlen adakozáshoz, ezért reagált talán kicsit túláradó módon! a "felszab" téri esernyős történeten jót mulattam, szívesen végignéztem volna: alku egy "leharcolt esernyőért" címmel. eladni meg? utólag okos az ember, nem igaz?

azt hiszem, ideje lesz szétnéznem blogján, mi jókat írt... :-)

Moksa 2012.04.03. 22:44:39

@o.l.: örülök, hogy te is megszólaltál... nem először, olyan bölcsességeket írsz, idősebb barátaid is lepipálod vele! :-)

a repkedő mp3-madról még annyit: gyakran nem a használati eszköz ára döntő, hiszen ki lehet fogni drágán rosszat és viszont, hanem a kütyü "lelke"! Már tapasztaltam, hogy a szívemhez nőtt dolog, jobban "vigyázz magára" mint én, a tulajdonosa!

A legelső siemens mobiltelefonom ottfelejtettem egy belvárosi telefonfülkében. annyi történt, hogy a mobil regiszteréből néztem ki egy városi számot, mert az illetőnek még nem volt rádiótelefonja. tárcsázás közben a készülékem feltettem a nyilvános telefon tetejére, majd elcseverésztem ismerősömmel. ugyanezen lendülettel kiléptem a fülkéből és távoztam, elfeledkezve a néhány hetes mobilomról! írd és mond: 3 óra múlva vettem észre a mobiltelóm hiányát, már régen otthon voltam kispesten! lélekszakadva utaztam vissza az akácfa utcába, és lőn csoda: ott dekkolt érintetlenül a telefonkészülék tetején a mobilom! Alig hittem el, hogy ilyen mákom volt! tényleg létezik ez az őrangyalkás dolog! mindig normál előfizetéses a mobilom, nagyon megszívtam volna, ha valaki bekapcsolva megtalálja és a fél világgal bájcsevegve szerzett volna nekem egy sok százezres telószámlát! mindez 1999. nyarán történt!

már megint rám tört az anekdotázó énem, pedig még hamvas középkorú vagyok!
süti beállítások módosítása